Elmúlt Farsang, itt hagyott,
A lányoknak bút hagyott
De énnékem nem hagyott
Mer’ én mindig víg vagyok.
Ha jól emlékszem így szól a dal.
…de tudnod kell rólam, hogy igazi költőnő lappang bennem,
ezért aztán ha egy picit is gyengül a memóriám, rögtön bekapcsol az átköltés
üzemmód. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy ugye tudod, most Farsangban
tartották régen az esküvőket. Most ér össze az évgyűrű „női szakasza” a „férfias
szakasszal”. Bölcs őseink a gondolkodásmódjukat térbe és időbe illesztették, és
hihetetlen párhuzamokat és örök érvényű igazságokat tudtak levonni. Ebből egy
kis szeletet szeretnék megmutatni neked, kedves Te!
Szóval, most Farsangot elbúcsúztatván a Kikelet ideje jön.
Az évnek egyfajta átfordulása az összehúzó, vonzó fém- és vízerőből hirtelen
elindul a növekedés, hirtelen felfelé és kifele tör minden. Rengeteg energia
van ebben a szakaszban. De tudd, hogy az év szakaszai csodálatosan megjelennek
a minden napjainkban is: a Kikelet párhuzama a Keleti ébredés. Akár minden nap
megtapasztalhatod a Kikelet erejét, ha reggel odaáldozod magad csak egy kis
időre a Napfelkeltének.
Hogyan jelent meg a Kikelet és a Kelet a térrendezésben? Hát egyszerűen:
keletelt házakat építettek őseink – amíg a városrendezés és a népsűrűség miatt nem
kellett „racionalizálni" a dolgokat. A reggeli napfény útjában pedig semmi nem
állhatott. A nyílászárókat pedig kinyitották napkeltekor. Még ma is ösztönösen
szellőztetünk reggelente. Beengedjük azt az erőt, ami újjászül.
Na és már csak az emberi élet párhuzama hiányzik: Itt jön a
szerelem időszaka. Gyermekeinket azonban meg kell tanítani rá. Arra, amit
legszebben az „aja” szó ír le számomra. (Különben nem tudom, észrevetted-e,
hogy a gyermekek először az édesanyjukra pont ezt a szót használják. Nem hiszek
a véletlenekben.) Erről pedig nagyon jó tanítás van a Yotengrit I. ben. Érdemes
egyszer elolvasni. De most az én szó-ömlenygésem helyett álljon itt egy idézet:
„Az ép ember: nő vagy férfi, A serdülő ember: évekig virágzó
fa. Ha virágai nem termékenyíttetnek meg, lehullanak magtalanul. AJÁ-t ha nem
tapasztal, leveti magtalanul lelke ama virágait, melyek megtermékenyülve alkalmassá
tennék jó szeretővé, jó élettárssá. Okítsd ezért gyerekeidet, a körülötted élő gyerekeket,
ifjakat. Csöppségnek csöppséghez mérten, futkározónak futkározóhoz mérten,
kamasznak kamaszhoz mérten gyarapítsd tudását. A fi gyerek tanulja meg, a leány
kincs; a leány gyerek tanulja meg, a fiú érték. E szerint költs nekik meséket.”
(…)
„Ahol gyöngédek a gyerekhez, apolgatják, simogatják, cirógatják,
becézik, ott gyöngédségre, szeretetre nevelődik. (…) Ha látja a gyerek, hogy
szülei érdeklődnek, szeretik egymást, babusgatják, ott azt tanulja, ez így van
rendjén. Ő is ilyen életre készülődik. Az anya vonja keblére gyermekeit, az apjuk
ültesse térdére Láttassák, éreztessék gyerekeikkel, hogy őket is szeretik,
nemcsak egymást.”
Máté Imre: Yotengrit I. 123-125. oldal
… és milyen meséket meséljünk erről? Bármilyen népmesét,
amiben a királyfi a királyleányra rátalál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése