Mitől lesz rossz egy gyerek?

A fenti kérdést tette fel a munkahelyemen az egyik kollegám. „Mert nem szeretik, vagy nem érzékeli, hogy szeretnék.” – vágtam rá tömören a választ. Aztán folytattam: „Ilyenkor aztán minden féle őrült helyzetet megragad arra vonatkozóan, hogy figyeljenek rá, hiszen az, amikor figyelmet kapunk nagyon hasonlít arra, amikor szeretet kapunk.” Na, de akkor itt a kitűnő alkalom arra, hogy egy kicsit kivesézzük a témát.

Mit képes megtenni egy gyermek (és persze a felnőtt is) a legapróbb figyelemért?

A figyelem, energiát ad. A figyelem-rablásra (vagy energia- vámpírkodásra) az emberek megannyi jó kis stratégiát dolgoztak már ki, melyek generációról generációra áthagyományozódtak és csiszolódtak is. Bármennyire is fájó, de tudnunk kell, hogy 99,9%-ban a szüleinktől tanuljuk őket és ugyan ilyen arányban adjuk tovább gyermekeinknek. Eljátszunk mi minden szerepet, ami ránk irányítja a figyelmet és energiát rabol: leszünk jó gyerekek, ha kell, megfelelünk egy embernek, akitől jutalmat várunk.  De képesek vagyunk néha – én úgy nevezem – negatív figyelmet is magunkhoz vonzani. Amikor már nagyon ki vagyunk éhezve, és körülöttünk mindenki beállt a „jó gyermekek” sorába, akkor jól jön egy kis ellentmondás, egy kis „azért sem” és máris ránk terelődik a figyelem. Ezt a jelenséget különben rengetegszer tapasztalom gyermekeknél. Később mindig bebizonyosodik, hogy az ilyen gyermekek súlyos családi válságból érkeznek az órára.

James Redfield a Mennyei Prófécia könyvében nagyon találóan fogja meg a figyelem-rablás témáját – noha ő hatalmi drámákról beszél: azt írja, hogy az emberiség alapvetően 4 fajta stratégiát használ az energia megszerzésére: a megfélemlítő, a vallató, a zárkózott és a szegény én drámáját. A drámák játszmájában az egyik fél nyer, a másik veszit energiát. Abban az esetben azonban, amikor megjelenik a szeretet, az energia mind két felet tölti. Mind a kettő nyertes. „A szertet soha el nem fogy” –írja Pál apostol is.

Mit is jelent az, hogy nem szeretnek egy gyermeket?

Nagyon leegyszerűsítve: a szeretet sem más, mint egy információközlés és fogadás egy kommunikációs csatornán. Ha valakivel kapcsolatban azt érezzük, hogy nem szeret, akkor vagy a közléssel van gond, vagy a befogadással, vagy a csatornával. Vegyük sorra:

Akkor érezheti egy gyermek, hogy nem szeretik, ha

1.       a szülő nem tudja kimutatni szeretetét. – a közlés hibája.

2.       a gyermek nem érti a szülő szeretetét. – a befogadás hibája.

3.       vagy ha félreérthető a szeretet. – a kommunikációs csatorna hibája.

A szeretetet áramlásának, azaz a figyelem kommunikációjának helyreállítására nagyszerű receptet ajánl Garry Chapman. Ő azt mondja, hogy az emberek alapvetően 5 szeretetnyelvet használnak, de egy-egy ember maximum kettőt használ egyszerre, ritkán hármat. Egy-egy szeretetnyelv pedig a szeretet kifejezésének módját határozza meg. Az öt szeretet nyelv pedig a következő:

-          elismerő szavak: azt a gyermeket, akinek az elsődleges szeretetnyelve az elismerő szavak, sokat kell dicsérni. Ha viszont elmarasztalják teljesítményéért, vagy csúnyán beszélnek vele/róla, rendkívül nagy sebet ejthet rajta.

-          érintés: az érintést preferáló gyermeket sokat kell megsimítani, szeret bújni. Az ilyen gyermeket megütni vétek!

-          minőségi idő, ami azt jelenti, hogy időt kell rá fordítani. De annak az időnek csak róla kell szólnia. Vagyis, akkor, amikor vele mész sétálni, kell, hogy legyen egy jelentős része a sétának, amikor a szülő nem egy másik felnőttre figyel, hanem a gyermekre.

-          ajándékozás: talán nem is kell megmagyarázni. Elég érthető. Az ilyen gyermek ha kap, akkor érzi magát szeretve. Az ilyen gyermek nem csak a bolti, pénzért vehető ajándéknak örül. Akkor is szeretve érzi magát, ha pl a nagyi a mézest neki süti, vagy ha anyukája ruhát varr a babájára.

-          szívességek azt jelenti, hogy ha megteszel neki valamit, amire megkér, vagy csak vágyik rá, akkor érzi hogy szereted.

Úgy lehet felismerni, hogy ki melyik nyelvet használja, hogy szertetét azon a nyelven fejezi ki könnyen. Pl ha valaki téged rendszeresen vacsorával vár, elmosogat helyetted stb, kezdj el gyanakodni, hogy a szívességek az ő elsődleges szertetnyelve.

…és akkor mit is kell csinálni a szeretetlen gyermekekkel?

Az otthon tapasztalt AJÁt semmi nem pótolja. (De erről az előző bejegyzésemben már írtam.) És ebben elsődlegesen meghatározó az első 3 év, másodlagosan az 3-6. életév. Ha szülőként olvasod ezt a bejegyzést, kutakodj gyermeked szeretetnyelve iránt, de az sem baj, ha megtanulod kifejezni magad mind az 5 módon! Csak minden napra 1 módját találd meg annak, hogy elmond gyermekednek, hogy szereted.  Amennyire lehet, kerüld a hatalmi drámákat, mert nyilván te vagy az erősebb, és gyermekként örök vesztesnek rossz lenni, és az életre nézve halálosan veszélyes! De tudd, hogy a hatalmi drámákat a gyermeknevelésben teljesen mellőzni nem lehet (ezt még Redfield is mondja). Egy magyarázat azonban sokat segít. („Sapkát kell venni” –zsarnoki játszma rögtön megszelídül, ha az időjárásról, az esetleges megfázásról beszélünk, vagy ha felajánlunk 2 lehetőséget sapka/kapucni.) A határok megszabása korlát a gyermeknek, biztonságot ad nekik. De a felállításának módja azt kell hogy sugallja, hogy most a ködnél is finomabb szellemanyagok cselekedeteinek összehangolása a cél.

Ha pedig tanárként olvasod ezt a bejegyzést, akkor tapasztaltad már, hogy a közel harminc fős csoportok, a 45 perc, a kötelező tananyag és az első 6 év esetleges hatalmi drámáinak rossz tapasztalatai  mind nehezíti azt, hogy szeretetet tanítsunk, és az egyének cselekedeteinek összhangjára növeljük/neveljük a csemetéket. Már Jézus is 12 tanítvánnyal dolgozott. A 72-es, bővebb tanítványi kör már egyetem volt, ahol már nem feltétlenül alakulhatott ki a mély, személyes kapcsolat. Nekem bevált a pedagógiai asszisztens, vagy a 2 pedagógus. Bár ennek feltétele van: egyrészt anyagi, másrészt, hogy megértsük egymást a kollegával. Ha erre nincs alkalom, akkor keresem a szeretetnyelv útjait:

-          az érintést ölbéli játékokkal, vagy csak egyszerűen egy simítással,

-          az elismerő szavakat dicsérettel,

-          az ajándékozást egyszerű jutalmakkal,

-          a minőségi időt sok apró trükkel (ha valaki kepeszt és egy mód van rá, akkor meghallgatom, vagy ha éneket kezd, vele énekelek, a leggyorsabban öltöző lánynak befonom a haját)

-          szívességek: ez egy kicsit bonyolultabb, de figyelni kell az esetleges óhajokra, és nem hatalmi játszmát látni egy-egy kérés teljesítésében.

Ja és ami a legfontosabb: felesleges hatalmi drámákba nem vagyok hajlandó belemenni!!!

Fontos a tananyag, de a szeretetre való nevelés szerintem mindent visz!