A fenti kérdést tette fel a munkahelyemen az egyik kollegám.
„Mert nem szeretik, vagy nem érzékeli, hogy szeretnék.” – vágtam rá tömören a
választ. Aztán folytattam: „Ilyenkor aztán minden féle őrült helyzetet megragad
arra vonatkozóan, hogy figyeljenek rá, hiszen az, amikor figyelmet kapunk
nagyon hasonlít arra, amikor szeretet kapunk.” Na, de akkor itt a kitűnő
alkalom arra, hogy egy kicsit kivesézzük a témát.
Mit képes megtenni
egy gyermek (és persze a felnőtt is) a legapróbb figyelemért?
A figyelem, energiát ad. A figyelem-rablásra (vagy energia- vámpírkodásra)
az emberek megannyi jó kis stratégiát dolgoztak már ki, melyek generációról generációra
áthagyományozódtak és csiszolódtak is. Bármennyire is fájó, de tudnunk kell,
hogy 99,9%-ban a szüleinktől tanuljuk őket és ugyan ilyen arányban adjuk tovább
gyermekeinknek. Eljátszunk mi minden szerepet, ami ránk irányítja a figyelmet
és energiát rabol: leszünk jó gyerekek, ha kell, megfelelünk egy embernek,
akitől jutalmat várunk. De képesek
vagyunk néha – én úgy nevezem – negatív figyelmet is magunkhoz vonzani. Amikor
már nagyon ki vagyunk éhezve, és körülöttünk mindenki beállt a „jó gyermekek”
sorába, akkor jól jön egy kis ellentmondás, egy kis „azért sem” és máris ránk terelődik
a figyelem. Ezt a jelenséget különben rengetegszer tapasztalom gyermekeknél.
Később mindig bebizonyosodik, hogy az ilyen gyermekek súlyos családi válságból
érkeznek az órára.
James Redfield a Mennyei Prófécia könyvében nagyon találóan
fogja meg a figyelem-rablás témáját – noha ő hatalmi drámákról beszél: azt
írja, hogy az emberiség alapvetően 4 fajta stratégiát használ az energia
megszerzésére: a megfélemlítő, a vallató, a zárkózott és a szegény én drámáját.
A drámák játszmájában az egyik fél nyer, a másik veszit energiát. Abban az
esetben azonban, amikor megjelenik a szeretet, az energia mind két felet tölti.
Mind a kettő nyertes. „A szertet soha el nem fogy” –írja Pál apostol is.
Mit is jelent az,
hogy nem szeretnek egy gyermeket?
Nagyon leegyszerűsítve: a szeretet sem más, mint egy
információközlés és fogadás egy kommunikációs csatornán. Ha valakivel
kapcsolatban azt érezzük, hogy nem szeret, akkor vagy a közléssel van gond,
vagy a befogadással, vagy a csatornával. Vegyük sorra:
Akkor érezheti egy gyermek, hogy nem szeretik, ha
1.
a szülő nem tudja kimutatni szeretetét. – a
közlés hibája.
2.
a gyermek nem érti a szülő szeretetét. – a
befogadás hibája.
3.
vagy ha félreérthető a szeretet. – a
kommunikációs csatorna hibája.
A szeretetet áramlásának, azaz a figyelem kommunikációjának
helyreállítására nagyszerű receptet ajánl Garry Chapman. Ő azt mondja, hogy az
emberek alapvetően 5 szeretetnyelvet használnak, de egy-egy ember maximum
kettőt használ egyszerre, ritkán hármat. Egy-egy szeretetnyelv pedig a szeretet
kifejezésének módját határozza meg. Az öt szeretet nyelv pedig a következő:
-
elismerő szavak: azt a gyermeket, akinek az
elsődleges szeretetnyelve az elismerő szavak, sokat kell dicsérni. Ha viszont
elmarasztalják teljesítményéért, vagy csúnyán beszélnek vele/róla, rendkívül
nagy sebet ejthet rajta.
-
érintés: az érintést preferáló gyermeket sokat
kell megsimítani, szeret bújni. Az ilyen gyermeket megütni vétek!
-
minőségi idő, ami azt jelenti, hogy időt kell rá
fordítani. De annak az időnek csak róla kell szólnia. Vagyis, akkor, amikor
vele mész sétálni, kell, hogy legyen egy jelentős része a sétának, amikor a
szülő nem egy másik felnőttre figyel, hanem a gyermekre.
-
ajándékozás: talán nem is kell megmagyarázni.
Elég érthető. Az ilyen gyermek ha kap, akkor érzi magát szeretve. Az ilyen
gyermek nem csak a bolti, pénzért vehető ajándéknak örül. Akkor is szeretve
érzi magát, ha pl a nagyi a mézest neki süti, vagy ha anyukája ruhát varr a
babájára.
-
szívességek azt jelenti, hogy ha megteszel neki
valamit, amire megkér, vagy csak vágyik rá, akkor érzi hogy szereted.
Úgy lehet felismerni, hogy ki
melyik nyelvet használja, hogy szertetét azon a nyelven fejezi ki könnyen. Pl
ha valaki téged rendszeresen vacsorával vár, elmosogat helyetted stb, kezdj el
gyanakodni, hogy a szívességek az ő elsődleges szertetnyelve.
…és akkor mit is kell
csinálni a szeretetlen gyermekekkel?
Az otthon tapasztalt AJÁt semmi nem pótolja. (De erről az
előző bejegyzésemben már írtam.) És ebben elsődlegesen meghatározó az első 3 év,
másodlagosan az 3-6. életév. Ha szülőként olvasod ezt a bejegyzést, kutakodj
gyermeked szeretetnyelve iránt, de az sem baj, ha megtanulod kifejezni magad
mind az 5 módon! Csak minden napra 1 módját találd meg annak, hogy elmond
gyermekednek, hogy szereted. Amennyire
lehet, kerüld a hatalmi drámákat, mert nyilván te vagy az erősebb, és
gyermekként örök vesztesnek rossz lenni, és az életre nézve halálosan
veszélyes! De tudd, hogy a hatalmi drámákat a gyermeknevelésben teljesen
mellőzni nem lehet (ezt még Redfield is mondja). Egy magyarázat azonban sokat
segít. („Sapkát kell venni” –zsarnoki játszma rögtön megszelídül, ha az
időjárásról, az esetleges megfázásról beszélünk, vagy ha felajánlunk 2
lehetőséget sapka/kapucni.) A határok megszabása korlát a gyermeknek,
biztonságot ad nekik. De a felállításának módja azt kell hogy sugallja, hogy
most a ködnél is finomabb szellemanyagok cselekedeteinek összehangolása a cél.
Ha pedig tanárként olvasod ezt a bejegyzést, akkor
tapasztaltad már, hogy a közel harminc fős csoportok, a 45 perc, a kötelező
tananyag és az első 6 év esetleges hatalmi drámáinak rossz tapasztalatai mind nehezíti azt, hogy szeretetet tanítsunk,
és az egyének cselekedeteinek összhangjára növeljük/neveljük a csemetéket. Már
Jézus is 12 tanítvánnyal dolgozott. A 72-es, bővebb tanítványi kör már egyetem
volt, ahol már nem feltétlenül alakulhatott ki a mély, személyes kapcsolat. Nekem
bevált a pedagógiai asszisztens, vagy a 2 pedagógus. Bár ennek feltétele van:
egyrészt anyagi, másrészt, hogy megértsük egymást a kollegával. Ha erre nincs
alkalom, akkor keresem a szeretetnyelv útjait:
-
az érintést ölbéli játékokkal, vagy csak
egyszerűen egy simítással,
-
az elismerő szavakat dicsérettel,
-
az ajándékozást egyszerű jutalmakkal,
-
a minőségi időt sok apró trükkel (ha valaki
kepeszt és egy mód van rá, akkor meghallgatom, vagy ha éneket kezd, vele
énekelek, a leggyorsabban öltöző lánynak befonom a haját)
-
szívességek: ez egy kicsit bonyolultabb, de figyelni
kell az esetleges óhajokra, és nem hatalmi játszmát látni egy-egy kérés
teljesítésében.
Ja és ami a legfontosabb: felesleges hatalmi drámákba nem
vagyok hajlandó belemenni!!!
Fontos a tananyag, de a szeretetre való nevelés szerintem
mindent visz!