Tavasz, tavasz, gyenge tavasz
Ki, füvet, fát megújítasz…(moldvai népdal)
Elérkeztünk a tavaszi napfordulóhoz. Idén kifejezetten nagy
erőkkel kezdődött a megújulás: A növények, mintha egész télen rajtra készen
álltak volna. S amint egy kicsit hosszabban süthetett a Nap, rögtön meg is indultak
a nedvek a fák titkos ereiben és rügyeket növesztettek. Az újjászületés mindent
átható ereje szememben a leglenyűgözőbb. Nem hiába, tavaszi gyermek vagyok!
Szerintem minden ember érzi magán a tavaszt. Végre itt
az ideje annak, hogy minden, ami dohos, régi, elavult, az eltűnjön és helyette (vagy
belőle) új szülessen. A befele koncentráló téli hangulatoknak most vége, és
végre elindulhatunk kifelé.
És most fókuszáljunk a gyermekekre is. A kislányom fő
játéktevékenysége eddig a kuckójában zajlott, főként rajzolt, vagy valami mást
alkotott. Most viszont egyfolytában sétálni és futni akar. Tavasszal minden
lehetséges időt kint kell tölteni a gyermekekkel. Az élet elleni
bűncselekménynek minősül, ha nem ezt tesszük. Fontos a fény, mert D vitamint
jelent, és persze a téli depresszió legjobb ellenszere. Én azt javaslom, hogy egyrészt
minden szülő fogja kézen csemetéjét, családját, induljanak el a világba, és
csodálkozzanak rá: a virágokra, a hajtásokra, a rovarokra és bogarakra, az újjá
éledő forrásokra, vagy bármire, ami a megújulást hirdeti. Másrészt mindenki,
aki gyermekekkel foglalkozik (pedagógusok), vigyék ki a gyermekeket a
természetbe, ebbe az Isten adta csodába, ami mindent megújít! … és az sem árt,
ha szólunk a megújulásról mesében, énekben, versben, vagy csak egy-két egyszerű
mondatban!
