Kiszehajtás

Szívemhez szólt a Kiszehajtás. Mély és bölcs ősi tudást hordoz ez, a Kárpát-medence északi részén ismert szokás. Jellemzően a böjtben, a megújulást hozó húsvét előtt élt. Sorra veszem azokat az elemeit, amelyek megszólítottak, s amelyeknek bárki hasznát veheti ma is:

Kulcsmomentuma, hogy ahol télen nem halt meg olyan öregasszony, aki képes halálával átvinni a már nem szükséges dolgok energetikáját a másik világba, ott Kiszét hajtottak vagy Villőt égettek.  A halál egy fontos minőségváltozás, és ilyen értelemben léteznek kis halálok, kisebb minőségváltozások is. Ez pedig azzal jár, hogy vannak dolgok, amik már nem szolgálnak minket, s el kell engednünk ahhoz, hogy az új minőségünket betölthessük.  S ezeket – a mi életünkben már haszontalanná vált dolgokat, erőket – a legjobb a legmagasabb tisztító, és átformáló erőknek felajánlani. Ezért tették tehát, hogy egy ú.n. kisze bábut felöltöztettek olyan ruhadarabokkal, amikre már nem volt szükség. Ezeket szertartásosan, énekkel kísérve vitték ki a házból.

A szokást lányok tartották: ahogy a testet öltéskor, születéskor is a női minőség ad anyagot a léleknek, úgy a kilépésnél is kulcsfontosságú a nő jelenléte. (ld. pl. még: sirató asszonyok)

Egy gyűjtés szerint úgy vitték a Kiszét, hogy nem néztek senki szemébe. Más szokásokban is visszaköszön a szemkontaktus megvonása: például csecsemő születéskor az elfüggönyözött ágy kapcsán, ami a szemmel veréstől való  óvást jelenti. Személyes meglátásom, hogy a szemkontaktus egy út. S vannak olyan időszakok, életszakaszok, amikor fontos a folyamatok belső megélése, a gondolatok, energiák magunkban tartása! Mert van olyan, ami csak belül mélyülhet el, formálódhat át. Amint kijön, felszínre tör, felszínessé válhat, vagy fixálódhat egy nem kész állapotban, azaz nyitva marad.

A kiszebábut a falu határába vitték. Fontos, hogy a faluközösségen kívüli területre. Ott aztán folyó vízbe dobták, vagy – ha nem volt ilyen természeti adottság - elégették, és átugrották. A víz más kultúrákban is a halál, vagy más minőségbe való ugrásnak a határát jelképezi. Népdalokban sokszor megjelenik szüzesség elvesztésekor is. A folyónak irányultsága van, és soha nem visszafordítható. A víz pedig az a megtisztító elem, ami mindent visz! Csuda szép tanítás ez. S folyó híján a tűz is elemi erővel alakítja át az anyagot légneművé – ahogy a halál kapcsán is valami hasonlódolog történik.

Összefoglalva a Kisze nekem azt üzeni, hogy bátran vigyük ki az avítt dolgokat! Engedjük a a legmagasabb természeti erőknek, hogy elvigye, megtisztítsa és átalakítsa azt!

S mindezt miért is?

Hogy tiszta teret adhassunk az új minőség megszületésének!

Isten áldása legyen a Kikeletünkön!

Forrrás:

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás. 1997.

Magyar Néprajzi Lexikon – http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-557.html

Sólyomfi Nagy Zoltán – Ősforrás Tátos Ösvény iskolája. Bővebb infó: https://www.tatos.hu
MTA Zenetudományi Intézen Online adatbázisa. http://db.zti.hu/folklor.htm
Zobori Villő hanganyaga
Ez ki háza...